Falling for you? 4.rész

Hétfőn sajgó fejjel keltem és pluszba még olyan gyenge is voltam hogy megmozdulni is nehéz volt. Nem kicsit ütött ki a láz mer már rég elmúlt dél is amikor felkeltem. Lassan a suliból kéne hazajönnöm erre most kelek fel. Tanulság innentől akkor is viszek pulcsit ha negyven fok van. Nehézkesen felültem és kicsúsztam az ágy szélére. Ahogy az anyától várható volt a gyógyszerem az éjjeli szekrényemen pihent egy kis üzenettel:
 "Jó reggelt kicsim! Vedd be ezeket, segíteni fognak. Pihenj sokat és csinálj teát. Délután sietek haza. Puszi Anyu."
Hát reggel az már nincs de a gyógyszereket bevettem. Még vagy tíz percig csak ültem az ágyam szélén mire elhatároztam magam és elég lelkierőt gyűjtöttem hogy felkelek és felöltözök. Felvettem egy melegítő gatyát és a pólót kihagyva csak egy pulcsit vettem magamra. Ha anya most tudná hogy annak ellenére hogy beteg vagyok nem vettem fel pólót tuti kicsinálna de amíg haza ér addig még van időm egyet magamra rángatni. Na most hogy ez is meg van teljesíthetem a következő kérést miszerint csináljak teát. Lassan battyogtam le a lépcsőn a teljesen üres házban. Máskor nagyon is szeretek egyedül lenni de ilyenkor amikor kéne valaki akkor persze nincs senki. A konyhába érve ugyan az a csend fogadott ami most az egész házat betöltötte. A víz forralóba töltöttem egy bögrényi vizet és a pultnak dőlve vártam hogy felforrjon a víz. A szobámba már egy jó adag citromos teával tértem vissza. Az ablakomhoz sétálva kinyitottam azt és a párkányra könyökölve szívtam be a kinti friss levegőt ami most különösen jól esett az én beteg fejemnek. Miközben a jelenleg csendes utcát figyeltem bele-bele kortyoltam a bögrémbe minek a tartalma kellemes melegséggel töltött el. Időközben a fejfájásom is abba maradt és sokkal jobban éreztem magam mint ébredésem pillanatában. Ahogy így szépen kitisztult a fejem az is szembe jutott hogy szegény Jimin azt se tudja hol vagyok mert nem szóltam neki hogy nem megyek suliba. A telómat a kezembe véve írtam is neki hogy ha végzett jöjjön át hozzánk hiszen még magyarázatot és kéne neki adnom hogy hova is tűntem pénteken. Viszont az ő étkezésére még várhatok mer van még vagy két órája és csak utána jöhet el, szóval rá olyan két óra múlva számíthatok. Addig is ki kellene találnom mivel üssem el az időt. Mivel nem vagyok egy kreatív ember maradt a telefonozása. Szépen letöltök egy semmire kellő játékot ami még ma este le is törlök mert megunom de az majd lefoglal. A letöltés után már nagyban játszottam mikor a telóm rezegni kezdett és megszólalt a kis jelző hang miszerint üzenetet kaptam. Az üzenetet megnyitva már nem is voltam annyira kíváncsi hogy ki is az.
Jungkook:
-Na szióka porcelánbaba❤

Taehyung:

-Már megint te?😑

Jungkook:
-Látom nagyon örülsz nekem😁

Taehyung:

-Aha. Mint mókus az erdőtűznek. Minek köszönhetem hogy megint zaklatsz?

Jungkook:
-Épp pihenő van és eszembe jutottál, gondoltam írok ha már nincs jobb dolgom😊

Taehyung:

-Öhm....oké

Jungkook:
-Jut eszembe neked nem órán kéne még lenned?

Taehyung:

-Kéne ha suliba lennék😏

Jungkook:
-Mer hol vagy ha nem ott?😱

Taehyung:

-Itthon te idióta😂

Jungkook:
-Huh megnyugodtam😥Már azt hittem elmentél valahova nélkülem. De miért vagy te otthon?

Taehyung:

-Mindenhova nélküled megyek😒 És azért mert beteg vagyok

Jungkook:
-Megfáztál mi?😁 Én mondtam hogy hülye vagy, de így el tudok menni meglátogatni😍

Taehyung:

-Egyrészt hülye vagy ám te. Másrészt meg nem kell jönnöd köszi megvagyok nélküled 😉

Jungkook:
-Lesz majd amikor nem ezt fogod mondani😉 Ja és megyek ha akarod ha nem. Most mennem kell vissza de úgy is találkozunk😘

Erre már inkább nem írtam semmit. Nem hiszem el hogy megástam a saját sírom. Nem elég hogy folyton hülyeséget beszél pluszba még csak le se szarja mit mondok neki. A levegőt idegesen kifújva feküdtem hanyatt az ágyon. Remélem Jimin gyorsan jön és rá hivatkozva elküldhetem a hívatlan vendéget. Ahogy fekszek az ágyon alkarommal eltakarom szemeim és végig gondolom hogy is kerültem ebbe a helyzetbe Jungkookkal. Lássuk be hogy a találkozásunk nem volt a legjobb, aztán ő adta a kemény fiút fiatalabb létére. Azért kíváncsi lennék hogy van e olyan oldala amit esetleg másnak nem mutat meg. Minden embernek több oldala van, biztosra veszem hogy neki is. Csak azt nem értem ha esetleg nem tévedek és tényleg van egy másik, kedvesebb oldala azt mér nem reklámozza úgy mint azt a nagy arcát. Szívesen megnézném hogy viselkedik mikor kedvesebb mint ahogy eddig láttam. De egyenlőre úgy állok vele hogy az agyamra megy és nyugodtan leszállhatna rólam. De minek is izgulok azon hogy békén hagy e hiszen biztosra veszem hogy amint rájön milyen kis nyomi vagyok őt se látom többet. Ez így is szokott lenni általában, bár nem minden esetben bánom. Vannak igaz barátaim akik annak ellenére hogy a társadalom fekete pontja vagyok velem maradtak. Nem is értem őket hogy bírják velem. Tisztelem őket amiért nem dobnak el pedig lenne rá okuk mint pl hogy alig lógok velük vagy hogy sokszor nekik is beszólnak csak mer együtt látnak minket. A nagyon "vidám" gondolatmenetem a csengő hangos zaja törte meg. Az telefonom képernyőjére kaptam a tekintetem és konstatáltam hogy Jimin érkezéséhez még kora van ezért kedvtelenül battyogtam le ajtót nyitni.
-Na helloka-köszönt a pár centivel kisebb barátom az ajtóba én meg csak meglepetten pislogtam rá.
-Hát te? Neked ilyenkor órád kéne legyen.
-Ja kéne ha a tanár lenne suliba. Szóval utolsó óra mínusz és egy hétig nem is látjuk a tesi tanárt. De ezt te is tudnád ha lettél volna suliba-fonta össze a karjait számon kérően.
-Bocsi Chim....ami azt illeti kicsit megfáztam és ezért maradtam otthon-mondtam tarkómat vakargatva.-De gyere be. Nem is tudod mennyire örülök most neked.
-Mért mennyire?-lépett be a házba kuncogva és cipőjét levéve leült a nappaliba.
-Nagyon-nevettem el magam.-De mindjárt meg is tudod miért-ezzel leültem mellé a kanapéra és elmeséltem neki hogy miért léptem le pénteken, hogyan is találkoztam vele és hogy ma is engem akar zaklatni. Ő csak némán végig hallgatott és néha-néha elkuncogta magát.
-Hát Tae. Ez elég érdekesen hangzott ugye tudod?-nevetett miután befejeztem a mondandóm.
-Tisztába vagyok vele-sóhajtottam.-De elhihetted hogy átélni is az volt és nehogy azt hidd hogy ezt mind kitaláltam.
-Pedig először megfordult a fejemben a hihetetlen helyzetek és a fiú általad leírt igencsak helyes kinézete miatt-nevetett tovább de rögtön elhallgatott mikor megszólalt a csengő.
-És tessék. Most próbáld azt mondani hogy kitaláltam-sóhajtottam fáradtan és az ajtót kinyitva természetesen életem megkeserítőjével találtam szembe magam.
-Na szia TaeTae-köszönt egy széles vigyorral Kook. Csak egy fej rázással díjaztam ittlétét és mindenféle köszönés nélkül szólaltam meg.
-Bocs Jungkook de jelenleg itt az egyik barátom szóval....-mondtam unottan arra célozva hogy menjen szépen haza. Ő meg persze csak a szokásos módon vigyorgott és a fülembe súgott.
-Nem csak egy barátod van itt hanem A barátod is...-súgta, erősen kihangsúlyozva az a betűt. Meglepetten pislogtam rá míg ő csak kacsintott egyet és kikerülve engem beengedte saját magát. Egy kisebb sokk után én is utána siettem mielőtt még beszélgetni kezd Jiminnel. Mire beértem ők ketten már nagyban méregették egymást de Jimin volt az első aki megszólalt.
-Hát Tae....tényleg nem tévedtél, iszony...-de nem tudta befejezni mert oda ugrottam hozzá és befogtam a száját.
-Oké Jimin most fogd egy kicsit be. Mindent elmondtam amit akartam szóval mehetsz is-felállítottam a kanapéról és az ajtó felé toltam.
-Te idióta. El ne mond neki hogy azt mondtam róla hogy helyes. Így is elég nagy arca van ne tegyél rá még egy lapáttal-szidtam le barátomat miután kitoltam őt az ajtón de így is csak halkan nehogy a másik hívatlan vendég is meghallja.
-Oké oké. Gondolom szarba lennél ha megtudná hogy ezt gondolod róla-kuncogott.
-Abba már benne vagyok-sóhajtottam.- Oh és suliba majd megyek ha jobban leszek de most jobb lesz ha te hazamész-nevettem.
-Nagyon kedves vagy hogy így kidobsz, de most elnézem mert beteg vagy és nem akarok zavarni.
-Na helló Jimin-köszöntem el kissé idegesebb hangon és becsaptam az ajtót. A homlokomat masszírozva indultam vissza a nappaliba életem megkeserítőjéhez.

Szép napot mindenkinek! Elkészült a 4. rész mint látjátok bár koránt se volt eseménydús és nem vagyok vele egészen megelégedve, de a következő rész izgalmasabbnak ígérkezik. Azért remélem ez a rész is tetszett nektek, ha igen azt komiba jelezhetitek meg ha nem azt is. Sietek a kövi résszel! <3

[LINK]- A sztori Wattpadon, KATT a linkre

Falling for you? 3.rész

Az ajtón természetesen Jungkook anyja lépett be és majd elrepült az örömtől hogy még itt vagyok. Én már kevésbé örültem ennek a ténynek hisz ilyenkor jön az hogy kérdezgetnek mindenféle hülyeségről és neked még válaszolnod is kell. Én még mindig az előző jelenetnél voltam lemaradva és hogy mi a jó isten ütött abba a gyerekbe. Az anyuka betessékelt a konyhába és leültetett az asztalhoz és miután elém rakott valami rágcsálni valót meg egy pohár innivalót már meg is bombázott jó pár kérdéssel. Voltak a tipikus kérdések hol laksz, melyik suliba jársz, milyen tagozatra és társaik. Én meg jó gyerek módjára mindenre illedelmesen válaszoltam, egyet kivéve. A hol laksz kérdésre csak annyit mondtam hogy nem messze tőlük pár utcára. Már csak az hiányzik hogy oda is eltaláljon a kis vakarcs. Mindig figyeltem mit mondok mert később felhasználható lesz ellenem. Sokáig beszélgettünk amikor szóba került pár számomra igen csak kínos kérdés mer soha nem szerettem ilyenekről beszélni. Valamint az se segített hogy Jungkook egész végig velem szemben ült és úgy nézett mintha az élete múlna rajt. Már lassan kezdett zavarni.
-És Taehyung, jól kijössz a sulis társaiddal? Mert mondtad hogy jó a suli de az emberekről nem beszéltél.-mondta a nő kedvesen. Nem véletlenül hagytam ki ezt a kicsi részletet.
-Hát...-vakargattam a tarkóm-....van 3 nagyon jó barátom de nagyjából ennyi. A felsőbb évesekkel meg nem igazán jövök ki jól. Nem tettem ellenük semmit de szokásuk a csendesebb gyerekre rászállni.-vágtam kissé fájdalmas fejet az emlékek hatására, aztán az előttem ülő fiúra emeltem a tekintetem akinek most egy kevés meglepettséget lehetett leolvasni arcáról. Biztos leesett neki mire utalok.
-Oh....nem tudtam. És a lányok? Van barátnőd? -húzta egy széles mosolyra a száját.
-Ami azt illeti van pár lány barátom is de nincs barátnőm és akiket ismerek velük csak jó barátok vagyunk semmi több.-mondtam nyugalmat erőltetve az arcomra de valójában belülről nem tudtam hova bújjak. Az anyuka csak kuncogott Jungkook pedig elvigyorodott és hátradőlt a székében ugyanis eddig görcsösen egyenesen ült. Olyan mintha hirtelen.......ellazult volna? Miközben azon agyaltam hogy vágjam ki magam ebből a szituból szemeim az órára tévedtek.
-Jézusom már nyolc óra?!-pattantam fel a székből és egyből kinéztem az ablakon....sejtettem, már sötét van.
-Jaj nekem nagyon elment az idő.-lepődött meg Jungkook anyja is- Ne haragudj hogy feltartottalak és sötétbe kell haza menned. Jungkook majd haza kísér.-mutatott a még mindig ülő fiúra. Neki persze tetszett az ötlet velem ellentétbe.
-U-ugyan nem szükséges ezért kijönnie a hidegbe.-mentegetőztem.
-Jaj dehogy nem. Ennyivel tartozunk. Kook szívem kísérd haza Taehyungot.
-Persze, nem probléma.-állt fel vigyorogva az említett és már vette is a cipőjét. Na ennyit arról hogy ne tudja meg hol lakom. Mondjuk annyiba jó a helyzet hogy nem szeretek sötétbe egyedül sétálni szóval ezúttal elnézem neki. Én is magamra szenvedtem a cipőm és elköszönve léptem ki a hideg éjszakába Jungkookal az oldalamon.
-Hát drága, nem rázol le egykönnyen.-kuncogott melettem ahogy sétáltunk.
-Azt veszem észre.-fintorogtam.
-Ugyan már. Most mi a bajod? Ha jobban megismernél tudnád hogy nem vagyok olyan rossz mint ahogy azt gondolod. Én soha nem bántanálak.-mondta kedves hangon nekem meg meg kellet állnom hogy felfogjam. Ő most.....kedves próbál lenni? Annak ellenére hogy még most se bízok benne jól esett a kijelentés hogy nem bántana. Megnyugtat hogy tudom nem akar jól helyben hagyni. Rossz szokásom tudom de az olyanokban mint ő rögtön azt látom hogy csak jót szórakozik velem aztán csúnya búcsút vesz tőlem. Egy mosoly húzódott a számra de nem szóltam semmit csak mentem tovább ő pedig követett. Ahogy sétáltunk előttünk a járdán egy sötét alak jelent meg. Elég gyanúsan dülöngélt jobbra-balra. Biztos voltam benne hogy drága barátunk többet ivott a kelleténél. Na ez az oka amiért utálok sötétben sétálni.  Hallottam már sztorikat hogy valaki sötétben sétált haza és szépen agyonverte pár piás ezért is utálom ezt. Rögtön megfeszült minden porcikám és talán meg is remegtem. Egyre idegesebb lettem ahogy közeledett felénk és egyre lassabban sétáltam. Ez már a mellettem jövőnek is feltűnt.
-Valami baj van?-kérdezte felém fordulva.
-Nem....öhm én csak...-meredtem előre a sötét alakra és a szavak formálására nem figyeltem.
-Majd én vigyázok rád...-súgta fülembe és karját átlendítve vállam fölött közelebb húzott magához. Nem elég nekem ez az ijesztő helyzet neki még hős megmentőt is kell játszania de jelen pillanatban nem volt kedvem ellökni inkább csak hagytam. Összeszorított szemekkel haladtam el az alak mellett és még jó pár pillanatig úgy is maradtam.
-Most már minden oké.-szólt Kook én pedig kinyitottam végre a szemem és egy megkönnyebbült sóhajt eresztettem meg. Innentől nem szólt senki semmit csak csendben haladtunk tovább de ő még mindig karját az én vállamon pihentette. Már az elején is zavart csak az előző történés miatt nem ráztam le magamról, de aztán miután befordultunk a mi utcánkba a keze lejjebb vándorolt egészen a fenekemig.
-Hélo hélo!!-csattantam fel-Te úgy mégis mit?-néztem rá rosszallóan. Még a gyomrom is összeszorul erre a tettére.
-Én ugyan semmit.-emelte föl karjait mellkasa elé védekezően. Megforgattam a szemeim és bár nagyon érdekelt volna hogy ezt mire véljem inkább gyorsítottam a lépésen és pár perc után megálltam a házunk előtt.
-Itt vagyunk- mondtam megkönnyebbülten.
-Egy élmény volt-villantott már megint egy nagy vigyort.
-Aha még mit nem. Na csáo-mondtam és beléptem a kert kapun.
-Szia drága-mondta egy fúra hanglejtéssel. Vissza akartam szólni de mikor bevillant a jelenet a részeg faszival újra görcsbe állt a gyomrom és kicsit.....féltettem.
-Jungkook....-kiabáltam utána mire ő vissza fordult- Vigyázz haza felé-mondtam egyre halkabban mert hát kicsit furi hogy az előbb leordítottam a fejét most meg féltem. Elvigyorodott és egy biztató kacsintással indult el. Ekkor vettem csak észre milyen kurva hideg is van valójában ezért besiettem a házba. Az öcsém a nappaliban játszott, apa tévét nézett anya pedig mint mindig a konyhában sürgött-forgott.
-Szia kicsim, haza értél?-szólított meg rögtön anya mikor beértem-Mit csináltatok hogy eddig elvoltál?
-Mi semmit..-gondoltam vissza de ki is rázott a hideg- De az anyja nagyon kedves. Vele beszélgettem és elment az idő.-meséltem miközben elvettem egy szendvicset ami ha jól sejtem a vacsora volt.
-Örömmel hallom. Szívesen megismerném én is őket. Lehet majd áthívom őket.-mondta mosolyogva én meg majd megfulladtam a szendvicsbe.
-Nem szükséges-mondtam hirtelen.
-Miért?-nézett rám meglepetten-Hát nem vagytok jóba?
-Öhmm....-elgondolkodtam. Nem az hogy nem vagyunk jóba de az a gyerek tök fura és idegesítő.
-Bátyó bátyó nézd mit rajzoltam ma.-rohant be a konyhába az öcsém egy papírt lebegtetve amit az orrom alá dugott.
-Nagyon szép lett öcsi.-mondtam és haját összekócolva biztatóan mosolyogtam rá. Most hogy az öcsém segítségével kikerültem anyám kínos kérdése alól inkább úgy döntöttem felvonulok a szobámba.A szobámba érve rögtön a telefonomra tapadtam hiszen folyamatosan az a bizonyos jelenet pörgött az agyamban és ideges voltam hogy Jungkook nehogy összefusson ilyen alakokkal. Nem mintha nem tudná megvédeni magát és én meg nem tudom mi a szarért aggódok egy olyan miatt mint ő. Gyors írtam neki egy üzit:
" Haza értél?"
Ezután pedig elmentem fürdeni hiszen ilyen gyorsan úgy se ér haza addig nem akarok csak feküdni és várni hogy vissza ír e. Összekapkodtam a pizsamám ami egy sima fehér pólóból és egy laza rövid gatyából állt és elvánszorogtam fürdeni. Jól esett a meleg víz alatt ácsorogni és érezni ahogy a vízcseppek végig szaladnak a hátamon. Vagy 20 percig ácsorogtam a zuhanyba amikor már úgy láttam ideje lenni kimászni. Magamra kapkodtam a "pizsamám" és visszamentem a szobámba. A telefont a kezembe véve láttam hogy új üzenetem van.
Jungkook:
-Jaaaj de kis aranyos. Valaki aggódik.😊 Megnyugodhatsz haza értem.😘

Taehyung:

-Ki mondta hogy aggódok? Udvariságból kérdeztem.

Jungkook:

-Jól van cica fogd csak arra.😉

Taehyung:

-Te most le macskáztál?😣

Jungkook:
-Problem?

Taehyung:

-Ami azt illeti van.😒

Jungkook:
-Na lökjed drága mi nyomja a pici szíved.😄

Taehyung:

-A te nagy egoista fejed az.

Ezután még küldött pár üzenetet de nem voltam hajlandó megnézni. Leraktam a telóm az éjjeliszekrényemre és inkább bevágtam a szunyát. A kis idióta álmomban se hagyott nyugodtan. Konkrétan ahogy elaludtam az ő házukban találtam magam és minden jelenet újra lejátszódott ami aznap történt de mégis más volt. Jungkook kedves volt és aranyos. És nekem ez......bejött. Aztán mint az ócska filmekben minden jó átfordult az ellentettjére. Kook átváltott arra az oldalára amit én is ismerek és amikor mögöttem állt és a fülembe súgott a történések életre keltek és nem ismételték tovább a napot. Jungkook megrántott mag felé és ahogy megfordultam ajkaimra tapadt. Ebben a pillanatban pattantak ki a szemeim és hála a jóságos égnek a saját szobámban keltem. Csak ez után tűnt fel hogy elég szar állapotban vagyok. Folyik rólam a víz és iszonyat mód fázok. Vizes hajamba túrva vezetem fáradt tekintetem az órára. Már tíz is elmúlt.
-Kisfiam mikor kelsz végre föl?-nyitott be az ajtón anya- Te jóságos. Téged mi lelt?-sietett oda hozzám ahogy meglátta a nyúzott fejem.
-Asszem kicsit megfáztam.-néztem rá fáradt fejjel.
-Kicsit? A homlokod olyan forró hogy tükörtojást sütök rajt.-mondta aggódó szemekkel vizslatva engem. Igazat adva anyának én is beláttam hogy sikerült jó alaposan megfáznom és nem mástól mint a 39 fokos láztól remegek mint a nyárfa levél. Ennek köszönhetően a vasárnapomat az ágyban töltöttem és mivel nem javultam szinte semmit, szerencsére vagy nem szerencsére hétfőn is itthon kell maradjak.

Hellooo mindenki! :D Bocsánat hogy csak most hozom a részt de nyaraltam és nem voltam gép közelbe. Remélem tetszett ez a rész és sietek a kövivel. <3

[LINK] -A sztori Wattpadon, KATT a linkre

Falling for you? 2.rész

Rohadtul felhúzott ez a kis görcs. Először tönkre teszi a pólóm aztán meg fiatalabb létére úgy beszél vele mintha minimum 2 évvel idősebb lenne pedig szerintem ez fordítva igaz. Idegesen összeszedtem a pólóm vagyis inkább a maradványát és a pulcsit magamra véve kiszáguldottam a suliból. Dobtam egy üzenetet Jiminnek hogy ne keressen mer haza mentem, ahogy ismerem tuti meg akarna keresni mert annak ellenére hogy néha milyen valójában nagyon törődő tud lenni. Úgy siettem ahogy tudtam. Az kéne még hogy valaki így meglásson, főleg ha az a valaki pont annak a kis pondrónak a haverja. Rekord sebességgel értem haza és vágtam be magam után az ajtót. Egy hangos "megjöttemmel" jeleztem mindenkinek hogy haza értem és már mentem is a szobámba. A szobámba lépve becsuktam magam után az ajtót és bedőltem az ágyba. Nincs is jobb egy hosszú és szar nap után mint feküdni az ágyon és élvezni ahogy szinte egybeolvadok a finom puha ággyal. És ez az illat.....na várjunk. Minek van ilyen illata? Jaaaj hát persze még mindig Jungkook pulcsija van rajtam és annak az illatát érzem. Nem tudom mi az anyám kínja ez de kicseszett jó illata van. Oldalra döntöttem a fejem hogy még jobban érezzem. Lehunyt szemekkel vettem mély levegőket mélyen beszívva az illatot. De mint minden nyugodt pillanat ez se tartott sokáig ,ugyanis beugrott a pulcsi tulajdonosának képe meg az a hülye vigyor amit vágott. Azon nyomban levettem magamról és a székre dobtam a kölcsön kapott ruhadarabot. Mivel már itthon voltam és nem volt hideg plusz lusta is voltam így nem vettem magamra új pólót csak visszafeküdtem az ágyra. Telómat elővéve láttam hogy Jimin válaszolt.
Jimin:
-Mi a szarér mentél haza?-épp válasz íráshoz készültem mikor a telefon rezegni kezdett. Jimin az.
-Hogy képzelted hogy csak úgy lelépsz? -kiabált a vonal túl oldaláról ahogy felvettem.
-Neked is szia. Amúgy meg elég hosszú és fárasztó sztori szóval majd személyesen elmondom.-gondolom sejtette hogy úgy se tud belőlem kiszedni többet ezért nem is kérdezett többet. Még beszélgettünk kicsit aztán neki menni kellett én pedig telóztam tovább. Néha saját magamat se értem mit tudom annyit csesztetni a telóm. Még csak nem is igen beszélek senkivel. Jiminnel, Hoseokkal és Jinnel szoktam de ennyi. Ekkor mint derült égből villámcsapás kaptam egy üzenetet. Meg se néztem ki az csak megnyitottam mondván hogy úgy is az előbb említett 3 ember közül lesz valaki de tévedtem.

-Szia porcelán baba.😏-olvastam az üzenetet. Persze rögtön leesett ki az és hogy miért kérte el a nevem.

-Mit akarsz?-írtam vissza minden köszönés nélkül kicsit bukóbban mint akartam.

-Hát most nézze meg az ember még köszönni se tud.😯Amúgy meg szerintem neked kellett volna írni nem nekem.

-???

-Tudod nálad van a pulcsim.....😐-és igen. Itt esett le hogy hát nekem azt még vissza kéne vinnem neki és elkerülhetetlen hogy újra találkozzunk.

-És hogy juttassam vissza?🙍

-Hozd át.😁

-Most komolyan?😓

-Igen, drága. Ha lehet akkor holnap. Köszi.😘

Ezek után még gyors leírt a címét én pedig csak sokkosan néztem a képernyőt. Ő most komolyan egy számára tök idegen embert invitált meg magához. Normális ez? Jó az is igaz hogy nem okozna különösebb problémát neki hogy elintézzen de hát akkor is. Mióta ismerjük egymást? 2 órája? Ebből a kb 2 órás ismeretségből is lejött hogy nála nincs minden rendben az emeleten de most még be is igazolja az állításom. Idióta. Ledobtam a telefont az ágyra és úgy döntöttem egy gyors zuhany után inkább lefekszek és próbálok nem a holnapra gondolni. Aha meg azt ahogy én elképzeltem. Fürdés után akármennyire akartam aludni csak vergődtem jobbra-balra mint egy partra vetett hal. A kis gombóc a gyomromban nem hagyott nyugodtan. Nem arról van szó hogy izgulok csak szimplán elfog az idegesség ha belegondolok, hogy egy olyan gyerekhez megyek holnap aki kb el tudna taposni mint tank a libaszart és még csak nem is ismerem max a nevét tudnám felírni azon dolgok listájára amit tudok róla. Két órán keresztül forgolódtam amíg sikerült elaludnom, de nem volt kellemes éjszakám mert ügyesen felkeltem óránként. Ezeknek köszönhetően úgy néztem ki reggel mint akit megnyúztak. Nagyokat pislogva léptem ki a szobámból és mentem egyenesen a konyhába hogy egyek valamit mert tegnap a vacsora is kimaradt. Ahogy becsoszogtam anyával találtam szembe magam.
-Jó reggelt kisfiam.-nézett rám mosolyogva mikor észre vette hogy én is ott vagyok.
-Reggelt.-köszöntem én is a reggeli rekedtes mély hangomon.
-Mi a baj? Elég rosszul nézel ki.-hangjából azt vettem ki hogy megint bolhából elefántot csinál pedig csak szarul aludtam.
-Nyugi anya, csak nem tudtam aludni ennyi az egész.-mondtam miközben leültem az asztalhoz és elterültem rajta.
-Hát ha így állunk azon már nem igazán tudok segíteni, de gofri lesz reggelire.-mosolygott rám kedvesen a reggeli készítése közben.
-Kedvencem.-csillantak fel szemeim a gofri szó hallatán. Ez egy kicsit feldobta a hangulatom így reggel. Amíg készült a reggeli  még beszéltem anyával majd a reggeli elfogyasztása után vissza vánszorogtam a szobámba. Lehuppantam az ágy szélére és mikor láttam hogy már tíz óra van eldőlt hogy halálom időpontját délutánra teszem és majd akkor vissza viszem a pulcsit. A helyett hogy bármi értelmeset csináltam volna addig inkább csak eldőltem az ágyon és mivel az esti alvásom kb a nullával volt egyenlő el is nyomott az álom és bealudtam. Amikor felébredtem már délután három órát mutatott a telóm. Na de jó ,még a végén jöhetek haza sötétben. Lecseréltem a hétvégi ruhámat valami olyanra amiben utcára lehet lépni és nagy kínok között a pulcsit a kezembe véve elindultam a megadott címre. Mint kiderült alig kell két utcát sétálnom hogy elérjek a célig. A házuk előtt megállva először az jutott eszembe hogy ez valami hatalmas utána meg az hogy nekem ide most be kéne mennem. Félve nyomtam meg a csengőt de nagyra nyíltak a szemeim ahogy kinyílt az ajtó. A várt már ismert arc helyett egy számomra ismeretlen nő nyitott ajtót. Nagyon törékeny és vékony alkata volt de ugyan akkor gyönyörű volt. Hát Jungkooknak volt kitől örökölnie.
-Jó napot.-köszöntem illedelmesen egy kisebb meghajlással.
-Szia. Mi járatban? Eddig még nem is láttalak.-mosolygott rám kedvesen a nő.
-Kim Taehyung vagyok és azért jöttem mert Jungkook tegnap kölcsön adta a pulcsiját és visszahoztam neki.-mondtam mosolyogva. Olyan kedves, nem mint a fia.
-Oh. Gyere be nyugodtan. Jungkook a szobájában van. Nekem sajnos el kell mennem valahova de ha még itt leszel mikor visszaérek beszélgethetnénk,végre van a fiamnak egy barátja aki aranyos.-mondta kedves hangon én pedig egyre jobban meglepődtem. Mi az hogy végre van egy barátja aki aranyos? What? De nem hagyott túl sok időt gondolkodni mer betessékelt a házba ő pedig már le is lépett. Álltam ott a ház közepén és szemeztem a lépcsővel és az is megfordult a fejemben hogy talán csak lerakom ide valahova azt a nyavalyás ruhadarabot és lelépek, de az bunkó lenne én meg nem vagyok az. Ekkor meghallottam egy hangot amitől a hideg is kirázott. Az emeletről jött a hang és kissé idegesnek hatott és az előző ötlet már nem is tűnt olyan bunkónak. Valamiért mégis megindultam lassan fel. Az előtt a szoba előtt a honnan a hangokat véltem felfedezni megálltam és tudom nem szép dolog de hallgatózni kezdtem.
-Minhi megmondtam már hogy ma nem jó mert várok valakit. Majd máskor.-hallatszott Jungkook hangja. Vár valakit? Csak nem? Nem tudom kivel beszél de én fogtam magam és minden előrejelzés nélkül benyitottam.
-Oh-kapta felém tekintetét meglepetten-Meg is jött szóval most lerakom. Csá.-mondta és egy nagy vigyor kísértében letette a telefont. Jaaa hogy én volnék az a valaki, tisztára megtisztelve érzem magam.......vagy mégse.
-Na szióka porcelán baba.-vigyorgott és pár lépést közelebb jött. Egy fáradt sóhajjal jeleztem nem tetszésem de le se bagózta.
-Vissza hoztam a pulcsid.-dobtam oda neki ő pedig szimplán egy kézzel elkapta.
-Köszi drága.-villantott egy eszelős vigyort. Mit drágáz ez itt engem?
-Már ne is haragudj de ugye tudod hogy egy nálad idősebbet drágázol folyamatosan?-néztem rá egy fintorral az arcomon.
-Ja sejtettem. És?-rántotta meg a vállát nemtörődöm módon. Komolyan kivágom ezt a gyereket az ablakon. Nem szóltam erre inkább semmit csak szikrákat szóró tekintettel néztem végig rajta. Egy fehér izom trikó és egy fekete melegítő volt rajta, persze még ebben is sokkal jobban nézett ki mint én bármelyik ruhámban. Plusz a trikó ami végig feszült felsőtestén láthatóvá tette a kidolgozott hasát és az izmos karjait. Jobbnak láttam távozni mert feszélyezve éreztem magam mellette, ezért sarkon fordultam és kifelé indultam a szobából. Vagyis indultam volna de egy erősebb szorítást éreztem meg a csuklómon és rögtön ledermedtem.
-Hova sietsz? Még csak most jöttél.-nem láttam de tudtam hogy vigyorog.
-Haza. Te meg nyugodtan találkozhatsz a barátnőddel.-mondtam kifejezéstelen hangon és még mindig nem fordultam vissza felé, de ő a következő pillanatban gondoskodott róla hogy megtegyem. Nagy lendülettel maga felé fordított úgy hogy majdnem elestem. Kicsit meg is ijedtem hisz kerültem már szembe vele hasonlókkal de annak csúnya vége lett az én részemről. Nem elég hogy megfordított de még közelebb is húzott magához amitől még jobban összeszorult a gyomrom és még jobban elnyílt a már amúgy is tepsi méretű szemem.
-Miről beszélsz?-kérdőn nézett rám és elgondolkodott- Oh...csak nem Minhire gondolsz. Kis butus, ő nem a barátnőm.-vigyorgott és megpaskolta a fejem. Kikaptam a csuklóm keze szorításából.
-Nem igazán érdekel. Nem az én dolgom.-mondtam és megint megpróbálkoztam a kijutással.
-Ennyire ijesztő vagyok hogy így menekülsz?-szólt utánam amikor kiléptem a szobából és már száguldtam lefele a lépcsőn- A pulcsit legalább kimostad?-kiabált megint röhögve.
-Nem, csesszed meg, de szóljál még kettőt és bele tömöm a szádba.-válaszoltam idegesen miközben leértem a földszintre.
-Most miért vagy ilyen mérges?-jelent meg mögöttem és kezét vállamra rakva a frászt hozva rám. Nagy levegőt véve és egy kényszer mosolyt magamra erőltetve kezdtem mondandómba még mindig háttal fordulva felé.
-Na figyelj ide édes mert csak egyszer mondom el. Pöppet idegesítő vagy. Én vagyok az idősebb mégis úgy beszélsz velem mintha minimum évek óta ismernénk egymást és még fiatalabb is lennék. A hülye becenevekről ne is beszéljünk. Vágesz?-szövegelés után vártam hogy mond valamit de csak csöndben még közelebb lépett  hozzám karját is jobban rám támasztotta én meg persze jól betojtam. Pár perces csend után szóra nyitotta a száját de olyan perverz vigyor ült ki az arcára hogy igaz csak a szemem sarkából láttam de rendesen megijedtem ma már sokadjára. Oda hajolt hozzám és a fülem mellett kezdett beszélni.
-Hát lehet hogy valakinek meg kéne nevelnie.......hyung.-súgta az utolsó szót. Lefagytam és kirázott a hideg. Mi a szar van ezzel a gyerekkel? Az egyik pillanatba még tiszta hülye utána már perverz is. Ekkor kinyílt a bejárati ajtó és egy kedves női hang szólalt meg. Na tessék most pedig jöjjön a kínvallatás.

Sziasztok! Itt is van a következő rész amit kicsit előbb hoztam mivel a hét további részében nem leszek itthon de nem akartalak rész nélkül hagyni titeket. Remélem ez a rész is tetszett nektek, a kövi rész jövő héten érkezik. Ha tetszett a rész azt nyugodtan jelezd nekem kommentben. Hát akkor a kövi részig puszi mindenkinek. <3

[LINK] -A történet Wattpadon, KATT a linkre.

Falling for you? 1.rész

~Taehyung pov~
-Hahoo föld hívja Taehyungot! Taehyung itt vagy vagy esetleg meghaltál?-érkezett a kérdés Jimintől aminek hatására kizökkentem gondolataimból amikbe a drága matek hatására sikerült belemélyednem.
-Még jó hogy élek. Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen.-fordultam feléje egy nagy vigyor kísértében.
-Ha ha ha. De most komolyan. Mi a halálon gondolkodsz annyira hogy az sem tűnt fel hogy vagy két perce itt pofázok neked?
-Mér már kicsengettek?-vetettem rá egy meglepett fejet.
-Jéééé leesett? Sőt képzeld mindjárt be is csengetnek.-érkezett a válasz de úgy mintha egy ovisnak kéne magyarázni.
-Azért ennyire nem vagyok hülye köszi.-fintorogtam.
-Nyugi van na, csak vicc volt.-röhögött miközben karomba boxolt-Amúgy meg az ofővel lesz óránk szóval jobb ha nem alszol be mert leharapja a fejedet a sárkány.-mondta és arca enyhe fintorba szalad ahogy belegondolt hogy drága osztály főnökkel lesz óránk aki történetesen a suli réme. Igazán kedves tud lenni ha sulin kívül beszél vele az ember de itt mintha két totálisan más emberről lenne szó. Ahogy ezt végig vezettem magamban a pokol megízlelésének újabb 45 percének kezdetét jelző csengő megszólalt és Jimin úgy pattan fel mellőlem és futott a helyére mint aki szögre ült. Persze meg se lepődök hiszen a mumussal lesz óránk és ki tudja mit kapna az akit becsöngő után nem a helyén talál. És ezzel be is lépett Ő. Szokásos fekete nadrágja feszült lábain, felsőjét egy eddig számomra ismeretlen vakító vörös ing fedte felette pedig egy fekete ha jól látom innen bőr kabát lehet rajta. Wáo micsoda bad boy. Őszintén, ennek hogy lehet családja. Eközben ő a tanári asztalhoz sétálva levágta a cuccait és az osztály felé fordult.
-Na figyelem osztály-szólalt meg markáns hangján amitől a hideg is kirázott de nem jó értelemben-Ma mint tudjátok sport verseny lesz a suliban és mint kiderült a másik osztály túl szerencsétlen ahhoz hogy egyedül levezesse a dolgokat szóval kéne nekem pár ember aki besegít nekik. Van esetleg önként jelentkező?-tette fől az alapból is szarkasztikusnak ható kérdést hisz mindenki tudja hogy ilyenkor senki se jelentkezik. Pont ahogy én se. Még hogy én a nyeszlett kis cérnaszál testemmel oda menjek a sok kigyúrt izom agy közé? Neeem köszönöm nekem az nem hiányzik. Inkább meglapulok itt a hátsó padok egyikébe.
-Ennyire ne tolongjatok.-szólalt meg újra gúnyosan-Hát akkor nézzük a névsort.-és már a kezébe is vette azt. Ó édes istenem bármit csak a névsort ne. Ott jelezve van az is ki mennyi közösségi munkát vállalt a sulival kapcsolatba és ha jól tippelem szerény személyem az egyetlen akinek a neve mellett ez a rublika üresen áll. Ugyanis ha felcsapjuk az értelmező szótárt a szerencsétlen mellett az én nevemet találjuk meg és pont emiatt nem vállalok semmit mert magamat ismerve úgy is elrontom. A tanár eközben gyilkos tekintetét futtatta a papíron én pedig imákat mormoltam magamban amik hasztalanak bizonyultak abban a pillanatban amint a tanár szóra nyitotta a száját.
-Oh Taehyung ahogy látom igen üres itt a közösségi munkás rublika.-mondta ördögi mosollyal én pedig a padra ejtettem a fejem és számon kértem az égieket hogy mi rosszat tettem én hogy ezt érdemlem- Nos Taehyung akkor te leszel az egyik szerencsés aki itt maradhat ma és segít.-oh drága tanár úr köszi szépen nagy semmit. Ekkor egy halk kuncogás hallottam nem messze tőlem aminek tulajdonosa Park Jimin volt. Én erre csak egy rosszalló pillantást vetettem rá amikor közbe szólt a karma.
-De ne aggódj Taehyung nem leszel egyedül. Aki segíteni fog még nem más mint Park Jimin.-imádott barátomnak azonnal lefagyott a vigyor a képéről és egy savanyú fintor vette át a helyét. Győzedelmesen kinyújtottam rá a nyelvem majd újra saját sorsom sajnálatába roskadtam. Az óra további részében valami kiúton agyaltam de mivel a társasági életem igen a minimum szint határait súrolja nem igen találtam más elfoglaltságot ami kivinne ebből a szituból. Óra után Chim puforogva ült le mellém.
-Na mi van Chim? Akasztják a hóhért?-nevettem el magam vicces és szenvedő ábrázatán.
-Én a helyedbe nem viccelődnék mer te is ugyan úgy szívsz mint én.-vágott vissza.
-Tisztába vagyok vele és mint látod nem repdesek az örömtől.-mutattam a kicsit sem boldogságról tanúskodó képemre. Ezek után még megbeszéltük hogy mennyire nem akarjuk ezt csinálni és hogy hol talizunk majd mikor vissza jövünk ugyanis még az esemény előtt haza megyünk. Órák után épp kifelé tartottam a suliból amikor az épület előtt megállt egy kisbusz és vagy 30 egyen a hátulján gondolom a saját nevükkel ellátott pulcsis gyerek szállt ki. Minden meglátszott hogy sportol, azaz ők is a versenyre jöttek. Szépen végig mértem a tömeget amíg barátomra vártam hogy végre mehessünk. Áh ezek tök egyformák. Mindegyik izmos és gyanítom öntelt is plusz most még a ruhájuk is egyforma. Csak hát sajnálatomra sokkal helyesebbek is mint egy magamfajta szürke kisegér. Ekkor egy kéz landolt a vállamon.
-Mehetünk.-rögtön tudtam hogy végre Jimin méltóztatott kijönni a suliból.
-Na végre. Lassan meg se éri haza menni.
-Ne morogj már. Inkább örülj, mert nem csak mi szívunk. Jin és Hoseok is ott lesznek.-mondta miközben lassan elindultunk.
-Mert pont akkora szerencse csomagok mint mi.-nevettem-Amúgy meg nézd már ezt a díszes csapatot.-mutattam az épp mellettünk elhaladókra. Ő is végig mérte őket bár ő nem igazán mutatott reakciót. Jó, az is igaz hogy Chimnek kevesebb irigyelni valója van mert ő azért az izmosabbak csapatát bővíti szóval nem is értem miért tőle várok megértést. Egy fáradt sóhajt megeresztve haladtam tovább majd mikor ahhoz a ponthoz értünk elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga útján. Még vagy 10 percig sétáltam magamban mire sikeresen haza értem. A szüleim még közel sem voltak otthon szóval nagy csend fogadott. Felszáguldottam a szobámba és a táskámat bevágtam a sarokba. Még mindig nehéz volt elfogadni a tényt hogy vissza kell mennem abba a börtönbe ráadásul sok izom pacsirtát kell kísérgetnem és hasonlók. Egy kissé ideges sóhajt hallattam majd szekrényemhez sétáltam és elővettem valami normális ruhát. Átöltöztem és egy gyors ebéd után mehettem is vissza. A megbeszélt helyen bevártam Jimint és együtt mentünk tovább a suliba. Visszaérve a suliba megkerestük másik két szerencsétlen sorstársunkat mert hát ők még is jobban tudják mit kéne csinálni és remélhetőleg meg is mondják mi az anyám kínját csináljunk. Bele telt jó pár percbe mire a nagy felfordulásban megláttuk őket a tömegben.
-Oda nézzenek csak nem a munka kerülő Kim Taehyungot üdvözölhetem köreinkben.-röhögött Hoseok amint hallótávolságba értünk.
-Neked is szia Hoseok.-fintorogtam rá ahogy oda értünk eléjük de ő csak röhögött-Jin mond hogy van valami könnyebb feladat számomra.-néztem az említettre boci szemekkel.
-Hát most nézzétek meg! Jinre bezzeg tudsz cukin nézni nekem meg fintorogsz.-játszotta a sértődöttet Hoseok.
-Ezt ki kell érdemelni.-nevetett Jin majd egy papírt kezdett nézegetni, gondolom amin a teendők voltak.
-Hát Tae egyenlőre nincs semmi extra feladat szóval csak arra kérlek hogy vidd el ezeket a papírokat az egyik szervező tanárnak. Sajna nem tudok semmi konkrétat hogy hol lehet szóval keresned kell egy kicsit.-mondta és közben felém nyújtott egy adag papírt.
-Az nem lényeg.-kaptam ki azokat a kezéből- Addig se kell semmi megerőltetőt csinálnom.-és már indultam is a dolgomra ott hagyva barátaimat.

*****

Na jó. Sejtettem hogy nem lesz könnyű megtalálni a tanárokat de hogy már 2 órája keresem őket az biztos. Igaz hogy a versenyek estig tartanak de már lassan sötétedik nekem pedig semmi kedvem itt lenni addig, főleg hogy a délután folyamán egy pulcsit se vettem magamhoz mondván hogy úgy is jó idő van és korábban haza jövök. Kis naiv én. Már vagy háromszor megnéztem mindenhol mikor egy isteni csoda hatására az egyik tanár elviharzott előttem én pedig gyors utána futottam.
-Tanár úr itt van pár papír amit oda kell adnom önnek.-a tanár csak meglepetten hátra fordult.
-Áh köszönöm fiam pont ezek kellenek nekem.-mondta és már el is tűnt. Na király feladat kipipálva most pedig olyan gyorsan húzok haza mint a villám. Mivel nehéz lett volna abba az irányba menni amerre jöttem ezért inkább az öltözők felé indultam. Bár így utólag nem volt okos ötlet hogy azt választottam. Nyugodtan haladtam az öltöző ajtókkal tarkított folyosón. Ahhoz képest mennyi gyerek jött most elég csendes itt minden. De ahogy ez átfutott az agyamon meg is bántam ugyanis a következő pillanatban kivágódott az egyik ajtó és 2-3 fiú rohant ki rajta egyenesen nekem. Fel se fogtam hogy mi van, olyan hirtelen ütköztek nekem hogy csak az éreztem hogy egyensúlyomat elvesztve dőlők hátra és bár az egyik gyerek után kapott és a pólómnál fogva akart megtartani ez nem jött össze neki, csak nagyot huppantam a földön és valami fura hangot hallottam. Éles fájdalom villant a hátamba ahogy földet értem. Fájdalmasan sziszegve nyitottam ki a szemem és 3 szempár pislogott le rám. Mit néznek ezek annyira? Kérdeztem magamban de pár pillanat múlva megkaptam a választ. A pólóm csodálatos mód akkora ívben volt elszakadva hogy fájt ránézni. Egy kérdésem volna....AZT HOGYAN??? Én értem hogy nem volt a legjobb minőségű póló de ez akkor is abszurd. Konkrétan nem kell sok hogy az egész függőlegesen ketté szakadjon. Csak néztem a gallyra ment ruha darabot ami az utolsókat rúgta. Na ezért utálok bárhova is menni. Még egy ideges pillantást vetettem az előttem állókra köztük is a középsőre mer abból ítélve hogy a másik kettő hol engem hol őt nézték azt vettem le hogy az ő keze műve. Miután pedig elküldtem őket magamban egy melegebb éghajlatra felkeltem és kezemet derekamra tapasztottam és egy nyugodt helyet keresve rögtön a könyvtárba siettem. Ez az egyetlen hely ahol tudom hogy senki se zavar hiszen ritka hogy valaki ide téved. Hangosan csaptam be az ajtót magam mögött és az egyik asztalhoz lépve ledobtam magamról az azóta teljesen ketté szakadt anyagot. Idegesen járkáltam fel-le az asztal mellett és azon agyaltam hogy mégis hogy a bánatban megyek így haza. Mert egy: így kb egy kisebb tüdőgyulladás kicsiny gazdája leszek. Kettő: pöppet hülyének néznének hogy így félmeztelenül szaladgálok péntek este. Főleg ha valami ismerős lát meg aztán másnap anyám azzal ébreszt hogy a drága kisfiát látták részegen az utcán sétálgatni és ki tudja épp honnan jött félmeztelenül. Nagy agyalásomat az ajtó nyitódása zavarta meg. Félve néztem hátra.....hiba volt. Az a fiú állt az ajtóban eszelős vigyorral a képén aki művészi alkotást csinált a pólómból.
-Na mi van porcelán baba, hova vetkőzöl?-vigyorgott perverzen. Na már nem azért de ki a szart nevez ez porcelán babának. Az oké hogy tényleg ahhoz lehet hasonlítani de a vak is látja hogy ez a pondró fiatalabb mint én. Kinek képzeli ez magát.
-Vetkőzik a halál. Ez a te hibád volt. És amúgy is porcelán baba a nénikéd az.-szóltam vissza idegesen.
-Nyugi van nyugi van. Vegyél fel egy pulóvert és kész.-mondta halál nyugodtan megrántva a vállát.
-De nincs nálam pulóver ember. Szerinted nekem nem jutott eszembe ez az igencsak logikus opció?-mondtam egyre idegesebb hanggal.
-Hogy lehetsz annyira agyon iskolázott hogy pulcsit se hozol magaddal?-nevetett de én legszívesebben bemostam volna neki egyet, mondjuk az nekem tuti jobban fájna.
-Vedd fel ezt és takard el vele a porcukor tested-mondta és pulcsiját levéve oda dobta nekem. Nagyra nyílt szemmel követtem tetteit. Annak ellenére mekkora tuskó ez viszonylag kedves gesztus tőle de persze a beszólás az elhagyhatatlan. A pulcsit a kezeim között forgatva feltűnt hogy ott díszelgett egy név is "Jungkook".
-Ne zavarjon a nevem. Jó kis reklám.-röhögött. Ó te jó ég hogy ennek mekkora arca van. Hogy gondolhattam akár egy percig is hogy rendesebb mint a többi.
-Kösz....de hogy juttatom vissza hozzád?-néztem rá miközben végig mértem. Egész helyes egy kölyök meg kell hagyni. Fekete tincsei és sötét íriszei szépen kiemelték kicsit gyerekes mégis iszonyat helyes arcát le merem fogadni ő is az a tipikus lányok kedvence.
-Mit nézel? Tán tetszik valami?-vigyorgott szemtelenül rám és ő is végig vezette tekintetét rajtam.
-Mi a neved?-tette fel hirtelen a számomra váratlan kérdést.
-He?-néztem rá értetlenül. Még mindig vigyorgott. Mi a jó isten ilyen vicces rajtam hogy nem hervad le róla az a hülye vigyor.
-Azt kérdeztem mi a neved?
-Kim Taehyung.-válaszoltam bizonytalanul miközben próbáltam kitalálni most mit akar ezzel.
-Király...-ezzel kilépett a helységből ott hagyva engem. Miért van olyan érzésem hogy nem lesz ez olyan egyszerű eset?

Hellooo mindenki. Hát itt is van a beígért új sztori. Az első rész elég hosszúra sikeredett remélem ez nem zavar senkit mert a részek hossza idővel lehet rövidebb lesz, ez majd kiderül. Viszont akkor remélem sokatoknak elnyerte a tetszését és várjátok majd az új részeket. Ahogy mondtam ez a sztori wattpadon is fent van annak a linkjét ide leteszem. A következő rész jövő hétre várható addig is puszi mindenkinek. <3 <3

[LINK]- A történet Wattpadon, KATT a linkre.

Helyzet jelentés

Szép napot minden kedvem olvasómnak akik még nem felejtették el ezt a blogot ennyi kihagyás után sem. Nagyon sajnálom hogy így eltűntem több mint 2 hónapra. Nem fogok itt leírni több sornyi kifogást hogy miért nem voltam mert én se szeretnék a ti helyetekben csak kifogásokat hallani, szóval csak annyit mondok hogy nehéz volt egy kicsit ez a kimaradt idő, összejöttek a dolgok és nem volt erőm írni. Viszont nagyon remélem hogy vagytok még akik szeretnétek olvasni tőlem és továbbra is követnétek a blogot. Először is ugyebár van a legelső történetem amivel kapcsolatban egy kevésbé jó hírem. (Eltűnök két hónapra és egy rossz  hírrel kezdek nagyon ügyes vagyok mondhatom.) Az a nagy harci helyzet hogy ahhoz a sztorihoz totális képszakadás van. nincs semmi ötletem hozzá és ahogy visszaolvastam elment a kedvem a folytatás megírásától. Mivel csak szórakozásból álltam neki nem úgy van megírva ahogy lennie kellene és már rosszul éreztem magam miatta. Egy szó mint száz nem tudom mikor érkezik folytatása nagyon sajnálom. :( Igyekszem majd folytatni de nem ígérhetek semmi evvel kapcsolatban. Viszont most egy jó hírem is van. Mikor ráébredtem az első sztorim reménytelenségére egy új ötlet fogalmazódott meg bennem, egy új történet. Ebből a történetből évközbe buszon ülve írtam meg három rész és most mivel végre  volt időm és kedvem is kijavítottam a hibákat és amit kellet átírtam és most úgy gondolom már szalonképesek. a történet csak hogy hű legyek magamhoz és kárpótoljalak titeket az előző miatt megint csak vkook lesz. Elnézést azoktól akik esetleg unják vagy ilyesmi de velük van a legtöbb ötletem és velük szeretek a legjobban írni. Ezen fici első része ma holnap kerül fel a blogra illetve wattpadra is akit esetleg érdekel. Remélem hogy tetszeni fog nektek és továbbra is követitek majd a blogot. Most pedig befejezem itt a szájtépést és nagyon köszönöm annak aki végigolvasta. Szóval napokon belül új sztori majd lessetek fel a blogra ha érdekel titeket addig is puszi. <3

(Egy kis spoiler :D Saját szerkesztés nem ellopni)

Best Part Of MY Life 2. évad 3. rész

~Jungkook pov.~

Az utcára lépve próbáltam nem összeesni a nagy izgalom hatására és levegő után kapkodva néztem szét azt a jellegzetes lila hajat keresve. Idegesen kapkodtam a fejem ide-oda amíg végre kiszúrtam őt ahogy már egy kicsit messzebb sétált. Azonnal futni kezdtem irányába és mikor már éreztem hogy a tüdőm több levegőért sikítozik kénytelen voltam megállni. Térdeimre támaszkodva vettem hihetetlen gyorsasággal a levegőt. Mivel nem láttam más lehetőséget kiabálni kezdtem.
-Taehyung!-akkorát kiáltottam amekkora kifért a torkomon. Fejemet leejtve lihegtem és nem mertem felnézni. Féltem, rettegtem attól hogy az az ember nem Taehyung és füle botját nem mozdítja a kétségbe esett kiabálásomra. Akár hogy is bennem volt hogy még sem veszíthetem szem elől ezért bátortalanul egyenesedtem ki és már készültem hogy megint futásnak eredjek de nem kellett. Megállt...és nem mozdult.
-Taehyung!-kiabáltam megint de ő csak állt háttal nekem és olyan volt mint aki szoborrá vált. Remegni kezdtem és ajkaim összeszorítva próbáltam elfojtani a kitörni készülő sírást. Már épp nyitottam a számot hogy megint ordibáljak hátha mozgásra bírom de ekkor lassan megfordult és egyenesen rám nézett. Elkerekedett szemekkel meredt rám mit aki szellemet látott. Itt vált biztossá számomra hogy nem golyóztam be és nem is hallucinálok, ő Taehyung és nem lehet más. A szemeim megteltek könnyel ahogy végig néztem rajta és felé lépkedve egyre közelebb és közelebb kerültem hozzá......és ahhoz hogy olyan hosszú idő óta újra megérinthessem. Ő is tett felém pár bizonytalan lépést és most már kb fél méter távolságból folytattuk egymás bámulását.
-J-jungkook?-kérdezte remegő hanggal megtörve a körülöttünk uralkodó csendet. A hangja még most is olyan mély és megnyugtató mint 1 évvel ezelőtt.
-Még is ki más te idióta?-mondtam elcsukló remegő hangon miközben éreztem hogy előtörtek forró könnyeim és szinte égetve kúsztak végig arcomon. Az ő szemei is könnyektől kezdtek csillogni és arca is ellágyult. Hirtelen ezer meg egy kérdés fogalmazódott meg bennem amit azonnal rázúdítottam.

~Taehyung pov~

Könnyes szemekkel figyeltem ahogy Jungkook könnyei egyre gyorsabban gördültek végig fehér arcán ezzel még jobban összefacsarva a szívem, pedig már alapból rossz volt látni hogy a szinte már sötét bőréből egy év alatt olyan fehér lett hogy ha a fehér fal mellé állítod elveszik. Nem tudtam mit mondjak egyszerűen beállt a teljes fagyás. Egyrészt mert szavakkal lehetetlen lenne leírni mennyire örülök Kooknak másrészt meg minden olyan hirtelen történt. Egyik pillanatban még egyedül sétálok a másikban meg már egy Jungkook áll előttem aki úgy sír hogy a szívem ketté hasad és csak önti magából a szöveget pedig beszélni is alig tud. Hogy kicsit lenyugtassam őt és saját magamat egy hirtelen erős mozdulattal magamhoz rántottam. Szegény azt se tudta mi van így nagy hirtelen de ahogy szorítottam ölelésemen jólesően szusszantott és minden izma ellazult és úgy omlott bele a karjaimba hogy ha nem fogom meg összeesik.
-Úristen Jungkook hány kiló vagy te? A kutyánk nehezebb nálad.-akadtam ki ahogy megéreztem hogy Kook olyan könnyű mint egy kis iskolás. De ő teljesen figyelmen kívül hagyott. Erősen pulcsimba markolt és teljesen hozzám simult.
-Piszkosul hiányoztál Taehyung.-mondta halk elhaló hangon.
-Te is nekem Kook.....el se tudom mondani mennyire.-mondtam kedves hangon és fejére adtam egy puszit. Már hajoltam el amikor Kook utánam kapott és olyan hévvel csókolt meg hogy rendesen bele szédültem. Karjait nyakam köré fonta hogy még közelebb húzzon. Tettét megmosolyogtam és nyelvemmel végig simítottam alsó ajkán bejutást kérve amit ő rögtön meg is adott. Ahogy mélyítettem a csókot megremegett kezeim között és egy sóhaj is elhagyta ajkait. Levegő hiány miatt váltunk el egymástól. Lágyan mosolyogva néztem a vágytól és könnytől csillogó szemeibe, míg ő sötét íriszeivel még mindig ajkaimat figyelte. Egyszerűen túl aranyos ahogy némán követeli a folytatást, ennek nem lehet ellenállni. Olyan ez a pillanat mint mikor először csókoltam meg. A hasamban ott az a furcsa még is kellemes érzés. Kezemet lassan tarkójára csúsztattam egy újabb csókba hívva őt. Ahogy párnáim övét érintették Kook türelmetlenül azonnal résnyire nyitotta ajkait én pedig mosolyogva kaptam az alkalmon és mélyítettem a csókot. A heves nyelv csata után ajkáról elhajolva nyakára tévedtem és egy aprócska puszit adtam neki. Tényleg csak egy alig érezhető puszi volt de Kook megint megremegett amit megmosolyogtam.
-Hú de érzékeny itt valaki.-leheltem kuncogva szavaimat nyakának puha bőrére.
-Egy éve nem ért hozzám senki nem tudom mit vártál.- mondta ahogy zavarát próbálja elrejteni azzal hogy elnéz a másik irányba. Mindig is könnyen zavarba jött ilyen téren nem változott. A nagy csendben megfogalmazódott bennem egy kérdés.
-Amúgy mit kerestél te egy ilyen helyen?-kérdeztem rá. Kérdésemre rám kapta tekintetét.
-Na így rontsd el a pillanatot. Amúgy meg ezt én is kérdezhetném.-mondta fintorogva.
-Én egyik ismerősömhöz jöttem mert ugye téged nem találtalak ő pedig fel ajánlotta hogy maradjak nála amíg csak kell.-mondtam.
-Engem Jiminék rángattak hogy mozduljak ki.......de várj! Mi az hogy nem találtál?-nézett rám meglepetten.
-Kook.....elköltöztetek, telefonon hiába hívtalak mert ki se csengett, e-mailt is vagy ezret írtam amikor leesett hogy nem is használod.-hallatszott válaszom kissé szomorkás hangon. Szemei kikerekedtek mint aki szellemet látott.
-És a-a suli? Oda miért nem jöttél el?
-Hétfőn akartam mivel csak pár napja vagyok itthon és először valami lakást kellett találnom ahol......-nem tudtam befejezni mert Kook közbe vágott.
-Nálam!-mondta hangosan.
-Hogy?
-Lakj nálam. Egyedül vagyok a nagy házban és amúgy is terveztük meg hát így többet lehetnénk együtt.-mondta az elején hangosan majd mondandója végére egyre halkabban. Szemeim akaratlanul is felcsillantak hiszen ennél jobb nem is lehetne. Végre haza jöttem és máris összeköltözhetek avval akit mindennél jobban szeretek. Mosolyogva nyomtam puszit ajkaira annak jeleként hogy felőlem rendben.
-Ezt vehetem igennek?-kérdezte vigyorogva.
-Még jó hogy igen. Hogy tudnék erre nemet mondani. Te meg az az édes mosolyod.-mondtam miközben megböktem mutató ujjammal puha arcát.
-Ah mosoly.....egy éve most először. Már el is felejtettem milyen érzés mosolyogni.-mondta vidáman mégis valahogy számomra végtelenül szomorúnak hatott.
-Úgy vélem sokat kell nekem mesélned.-mondtam és kezeimet össze fontam mellkasom előtt egy sejtelemes vigyorral.-Nincs mit mesélnem-rántotta meg vállat-amit meg mondani tudnék azt meg nem kell hallanod.
-Már pedig mindent el fogsz mesélni ha tetszik ha nem.-mondtam határozottan- De most nem lehetne hogy akkor elmegyünk hozzád? Kezd hűvös lenni én meg nem vagyok úgy öltözve hogy csak úgy futkossak hajnalok hajnalán.-nem mondott semmit csak megragadta csuklóm és mosolyogva húzott maga után.

Folytatjuk......

Hát itt a rész.....rövid is meg nem is olyan jó de remélem azért nem volt borzalmas. Tudom mondtam hogy előbb hozom és nagyon sajnálom hogy nem jött össze ezért megyek és össze-vissza szégyellem magam de Istenke és a tanárok úgy gondolták hogy nem könnyítik meg a dolgom. Igyekezni fogok a kövivel ahogy tudok addig is köszi hogy elolvastátok. <3 :)

Best Part of My Life 2. évad 2. rész

~Jungkook pov~

Nagy nehezen feltápászkodtam és a zacskóval bevánszorogtam a konyhába. Varázsoltam gyorsan valami egyszerű kaját és a kanapéra ülve hosszú hónapok óta először bekapcsoltam a tv-t. Nem nagyon figyeltem hogy mit nézek csak elnyammogtam a kaját és elnyúltam a kanapén. A tv alatti szekrényen lévő digitális óra felé fordítottam a fejem.
-Már 4 óra? Mi a francot csináltam én eddig?-kérdeztem magamtól. Lassan felültem amikor valaki eszeveszettül kezdett dörömbölni az ajtómon. Ötletemse volt hogy ki lehet az hisz nem várok senkit.
-Megyek már megyek nem kell kiverni az ajtót.-kiabáltam és lassan oda sétáltam hogy ajtót nyissak. Alig hogy résnyire nyitottam Jimin rontott be a házba Hoseokkal.
-Jungkook?! Jól vagy? Miért nem jöttél suliba?-bombázott kérdésekkel Jimin.
-Nyugi van már. Mint látod élek nem mondom hogy virulok de élek.-mondtam miközben aggódó arcaikat figyeltem.
-Aha a telefont meg baszol felvenni mi meg szét aggódjunk az agyunkat.-szólalt fel Hoseok is.
-Le van némítva és nem hallottam meg.-rángattam a vállam.
-Na de nem válaszoltál. Egész héten nem jöttél suliba. Miért?- fordított maga felé Jimin.
-Mert nem vagyok jól.-nem akartam a szemeibe nézni mert tudom hogy gondot okoztam nekik......megint ezért inkább a padlón futtattam végig a tekintetem.
-Hát barátom te már 12 hónapja nem vagy jól de most ritka szarul nézel ki.-mondta Hoseok karba tett kézzel.
-Köszönöm ezt a bölcs meglátást de képzeld tudok róla.-mondtam fintorogva.
-De mi az oka?-szorított vállamra Jimin.
-Hogy mi?-éreztem hogy e kérdés hallatán a hét összes keserűsége felgyülemlik bennem és a következő mondatnál a hangomat felemelve ki is tör belőlem- Azért mer már egy hete letelt az a retkes egy éve de Taehyung sehol. Nem hív, nem ír. Én hiába hívom folyton csak azt hallom hogy ez a telefon szám nem érhető el. Plusz rohadtul elegem van hogy olyan vagyok mint a mosott szar de nem tudok tenni ellene. Arról nem is beszélve hogy ma mikor nagy nehezen elmentem boltba láttam valakit aki kiköpött mása volt Tae-nek de szerintem már begolyóztam és mindenhol őt látom. Aztán persze mikor oda akartam menni hozzá eltűnt. Elegem van.- mondandóm elején ellöktem magamtól Jimint és össze-vissza hadonászva kiabáltam és mire az összes adrenalin távozott belőlem összerogytam a földön két barátom előtt.
-Kook..-hallottam meg Jimin halk ijedt hangját mire rá emeltem fejem. Ijedten nézett le rám.
-Ne haragudj hogy így leordítottalak csak......csak..-a következő pillanatban egy kezet éreztem meg a vállamon. Hoseok lépett oda hozzám és lágyan mosolygott rám.
-Nyugi van törpe. Senki nem haragszik rád. Tudjuk milyen nehéz neked és hidd el bármiben szívesen segítünk ha hagyod. Én úgy vélem hogy kicsit ki kellene mozdulnod és elfoglalni magad.-mondta miközben felsegített a földről.
-Egyet értek.-lépett oda Jimin is most már ő is vigyorogva- Pl eljöhetnél ma velünk abba a buliba amit már említettem neked.-gyors vissza emlékezés után rémlett hogy tényleg említett valamit de már akkor se volt semmi kedvem hozzá.
-Hát én nem tudom. Nem igazán vagyok jó bőrben az ilyesmihez.-vakargattam tarkómat.
-Jaj dehogynem. Egy buli senkinek se árt.-veregetett hátba Hoseok- Jössz és kész.
-Jó legyen-egyeztem bele egy fáradt sóhaj kíséretében de csak ezért mert tudtam úgy se hagynak békén- De ha úgy látom fogom magam és haza jövök.
-Oké oké a lényeg hogy jössz.-vigyorgott Jimin.

Miután rávettek hogy menjek velük bulizni és tisztáztuk hogy 8-kor itt vannak értem a két jó madár távozott és magamra hagytak "készülődj" címszóval. Beletörődve a sorsomba magamra vettem egy fekete térd gatyát, egy fehér pólót és egy fekete pulcsit. A hatalmas öltözködés után levonultam a konyhába és a telefon kijelzőjét bámultam amíg vártam hogy jöjjenek értem. Pár perccel 8 után meg is érkeztek és gyalog elindultunk a buliba.
-Amúgy milyen messze van ez a hely hogy gyalog megyünk?-néztem rájuk séta közben.
-Hát nincs valami közel de kocsi most senkinek nincs kéznél a buszok meg már csak ritkán járnak ilyenkor ezért kell sétálni.-mondta Jimin.
-Most komolyan? Nem elég hogy igazából el se akarok jönni de még két órát sétálnom is kell. Igazán remek.-morogtam.
-Nem két óra. Max 45 perc.-nevetett Hoseok.
-Ha ha ha nagyon vicces. Lássuk csak még 45 perc séta oda de ha vissza fordulok kb 5 perc a házam..hmm....a másodikat választom.-ezzel vissza is fordultam de Jimin megfogta a kezem és vissza rántott.
-A-a nem mész te sehova itt maradsz és jössz. Ha már sikerült rávennünk akkor nincs vissza út.-mondta és szorosan tartotta a csuklóm hogy ne menekülhessek. Bár még mindig erős vagyok mint régebben de most se kedvem se lélek jelenlétem nem volt ahhoz hogy levakarjam a szorító kezet magamról. Inkább csak hagytam had húzzon magukkal, végül is lehet tényleg nem árt majd ha kicsit tényleg kimozdulok, de ez a gondolatom is gyorsan tova szállt ahogy megérkeztünk. Ahogy beléptünk a buli helyszínére azt hittem kiszakad a dobhártyám a hangos zenétől. Hogy a francba nem süketülnek ezek meg? Nem volt időm ezen gondolkodni mert Jimin egyre csak beljebb húzott egészen a bár pultig.
-Nos, mint már leeshetett itt vagyunk. Gondolom egyenlőre nincs kedved semmihez szóval csak maradj itt és igyál valamit mi elmegyünk táncolni.-mondta már kiabálva nekem Jimin hogy halljam amit mond. Bólintottam hogy értettem aztán ők el is tűntek. A bár pultra támaszkodva gondolkodtam hogy én miért is egyeztem ebbe bele hiszen szinte biztos hogy itt fogom tölteni az egész estét egyedül. Kb 10 perce bámulhattam a bár pultot magam előtt amikor valami világító színes lötty jelent meg mellettem. Meglepetten felnéztem a pultos csajra hogy hát mégis mit keres ez itt.
-Ne nézz így.-kuncogott a lány- Az a lány küldi ezt neked.-mutatott egy csajra aki kicsit messzebb ült és rám vigyorgott.
-Öhm kösz.-mondtam a pultos csajnak bizonytalanul majd vissza néztem a másik lányra. Ismerős......jaj neeee. Ez a múltkori csaj a suliból. Miért ver engem még ezzel is az isten? Lesokkolva fordultam vissza az italhoz reménykedve hogy nem jön ide. Először bele se akart inni a fura löttybe de olyan jól nézett ki hogy kénytelen voltam bele kóstolni és mit ne mondjak finom volt. Épp bele merültem az ivásba mikor egy vékony hangot hallottam magam mellől.
-Szia.-köszönt de a hideg is kirázott ahogy oldalra fordulva szembe találtam magam azzal akit a világ másik végére kívánnék legszívesebben.
-Mit akarsz?-kérdeztem hűvösen.
-Ne legyél már ilyen csak meg akartam kérdezni hogy ízlik e amit küldtem.-durcizott.
-Igen.....kösz.-mondtam de semmi pénzért nem néztem volna rá.
-Szívesen.-ölelte át lelkesen a karom.
-Ne ölelgess. Nem vagyok a barátod.-kaptam el a karom idegesen.
-De én szeretném hogy az legyél.-mosolygott.
-Ne vedd bántásnak de semmi szükségem egy nyávogós macskára amúgy is van már valakim.-mondom idegesen és egy hajszál választott el hogy leüssem.
-Van valakid? És mégis ki? Én tuti jobb vagyok nála.-mondta határozottan ami még inkább felhúzott.
-Már ne is haragudj de nem tanítanak otthon téged jó modorra csak mert úgy látom nem látod hol van a határ. Vegyél vissza a pici pofidból és tipegj odább mert kezd elegem lenni.-kiabáltam úgy hogy még a hangos zene ellenére is tisztán lehetett hallani. Nem mondott semmit csak meglepetten nagy szemekkel nézett rám majd mikor vissza fordultam az italhoz felállt és elment másokat boldogítani. Lassacskán elfogyott az ital amit elém raktak és már nem is terveztem semmit inni. Viszont így hogy már nem ittam kezdtem kicsit unatkozni és arra gondoltam megkeresem Jiminéket. Fordultam egyet a bár székkel és a táncoló tömeget kezdtem kémlelni. Figyeltem hogy mások mennyire jól érzik magukat velem ellentétben amikor a tánc parkett felől hangos csattanást és csörömpölést hallottam és hirtelen minden ember egy kört alkotva bámult a padlóra. Szemöldökömet felhúzva indultam hogy megnézzem mi történt. Félre tolva pár embert pillantottam meg a földön fekvő Jimint.
-Komolyan ember hogy a francba lehet ilyen mód bebaszni? Ha te iszol jobban hát rád a gravitáció hogy folyton elhasalsz?-ráztam meg a fejem rosszallóan. Gyorsan felvakartam a padlóról és kirángattam a tömeg szélére.
-Mégis mennyit ittál már megint?-kérdeztem bár őszintén nem vártam sem érthető sem értelmes választ.
-Hát megittam két ekkora valamit,-mutatott egy kb koktélos pohár méretet- meg két ekkora valamit.-mutatott most egy kisebbet.
-Áh fasza szóval azt se tudod mit ittál nem hogy azt hogy mennyit.
-De várjá má még nem fejeztem be.-szólalt meg.
-Jó nem érdekel hány liter alkoholt sikert eddig letolnod.-fojtottam belé a szót- Inkább keressük meg a másik idiótát mielőtt még az is valami hülyeséget csinál. Jimint rángatva magam után kerestem a tömegben Hoseokot. Sok emberen kellett átverekedni magunkat amikor Jimin megszólalt:
-Há né má! Megcsal az a szemét.-mondta miközben mutogatni próbált de konkrétan a szemét nem tudta normálisan nyitva tartani. Elnéztem arra amerre a kezét lengette és jól meglepődtem. Hoseok és 2 másik fiú a teremben elhelyezett kanapék egyikén ült és úgy tűnt jól elvannak csak hát ide látszott hogy nem éppen tudják hogy hol is vannak.
 - Há most aztá tuti kinyírom azt a szemetet.-erősködött tovább Jimin. El is indult feléjük de ahogy elengedett nem sok kellett hogy megint közeli barátságot kössön a padlóval. Gyorsan után léptem és elkaptam.
-Nem vagy olyan állapotban hogy játsszad itt az agyad. Legyél jó részeg kisfiú fogd be a szád és maradj nyugton.-karját a nyakamba raktam és vonszoltam tovább Hoesok felé. Ahogy oda értünk kikaptam őt a két ismeretlen közül és elhúztam onnan egy csendesebb helyre mind a kettőt.
- Hé na épp jól el voltam most mé kö félbe szakítani?-állt neki ő is hisztizni. Nem szóltam inkább semmit csak húztam őket tovább. Már épp gondba voltam hogy hova rakjam őket amikor láttam hogy az egyik folyosó elején egy tábla valamilyen privát szobát jelez. Még szerencse hogy ezen a buli helyen voltak privát szobák ahova le tudtam rakni őket úgy hogy nem zavarja őket senki. Gyorsan lefordultam a folyosón és egy csomó ajtót láttam. Kinyitottam az egyik szoba ajtaját és belöktem őket rajta.
-Jó szórakozást.-mondtam és betettem az ajtót. Inkább egymással szórakozzanak mintsem egy idegennel. Vártam pár perce hogy felismerik e egymást egyáltalán a sok alkoholtól de a hangokból ítélve nem lesz itt probléma. Én meg úgy döntöttem mivel ők ketten jól elvannak és az az idegesítő csaj is itt mászkál valahol inkább haza felé veszem az irányt. A folyosó végéhez érve megálltam egy pillanatra hogy rögzítsem merre van a kijárat nehogy eltévedjek a nagy tömegben. Végig siklott az egész termen a tekintetem de egy ponton megállt. Egy ember ahogy látom épp kifelé tolakszik a nagy táncoló tömegben. Megmosolyogtam hiszen most én is ezt fogom csinálni, de ahogy figyeltem a mozgó alakot feltűnt valami. A HAJA. Lila volt pont mint annak akit a boltban és az utcán láttam. A szívem rögtön iszonyatos tempóba kezdett és a levegőt is gyorsabban kezdtem venni. Amint egy jobban látható helyre ért az arcát is felismertem. Igen ő az. Gondolkodás nélkül belerohantam a tömegbe és őt követve siettem a kijárat felé. Kétségbe esetten rohantam félre lökve a piás embereket. Most nem veszthetem szem elől. Lehet hogy ez az utolsó lehetőségem nem baltázhatom el megint. Amikor a kijárathoz értem ő épp akkor lépett ki rajta én pedig utána. "Végre megvagy"-gondoltam magamban és szinte kiszabva az ajtót a helyéről kirontottam az épületből.

Folytatjuk...(Hát ez is elkészült. Nagyon remélem hogy nem lett rossz és elnyeri a tetszésetek. Tudom, tudom jó helyen hagytam abba de úgy tervezem a kövi részt kicsit előbb hozom úgy hogy várjátok ;) ♡ )